A Fool Moon, a Dystópia és a Honeybeast után ebben a tanévben a Belmondó zenekar számára terveznek a diákok.
A projekt során egy új dalhoz készítenek Spotify-borítót, közösségi médiás beharangozókat és videóklipet. A feladat célja, hogy a tanulók valódi megrendelői helyzetben tapasztalják meg a grafikai tervezés teljes folyamatát az ötleteléstől és a koncepcióalkotástól egészen a kész vizuális anyagok bemutatásáig.
A projekt indításaként Czutor Zoltán, a Belmondó frontembere személyesen találkozott a diákokkal, mesélt a zenekarról, az alkotói folyamatról és a vizuális megjelenés szerepéről. A beszélgetés során az iskola diákja, Benyhe Boróka kérdezte őt zenéről, alkotásról, lemezborítókról, videóklipekről és pályájának néhány fontos állomásáról. Az eseményt Czinkóczi-Kiss Lili fotózta.

Elsősorban azt szeretném megkérdezni, hogy hogy élnek meg mostanában a zenészek? Amikor a tinédzserek azt mondják, hogy a zenével szeretnének továbbmenni, esetleg azt tanulni, azt kapják meg az emberek nagy részétől, hogy „ebből élsz majd? Semmire sem mész.” Szerinted hogyan tudnak akkor ebből megélni?
Zoli szerint a legtöbb zenészhez hasonlóan más művészeti területeken dolgozók számára sem magától értetődő, hogy kizárólag a művészetükből meg tudnak élni. A tehetség szerinte nagyon fontos, de önmagában nem elegendő. Kitartásra, szorgalomra, önbizalomra és hitelességre is szükség van. Kiemelte, hogy nincs biztos recept a sikerre, és azt is fontosnak tartja, hogy az emberek merjék elismerni és megdicsérni egymás teljesítményét. Számára a siker nem egyszerűen azt jelenti, hogy valaki híres vagy gazdag.
A következő kérdésem az lenne, hogy a munkafolyamat, amikor elkezdtek megírni egy zenét, az mégis milyen? Honnan inspirálódtok?
Az alkotói folyamatról úgy fogalmazott, hogy az inspiráció bárhonnan érkezhet. A zeneszerzés szakmai részéhez tapasztalat, tudás és rutin szükséges, ugyanakkor vannak olyan dalok, amelyek szinte egyetlen pillanat alatt születnek meg. Előfordul, hogy egyszerre jelenik meg benne a zene, a szöveg, a hangszerelés, a tempó és az egész dal hangulata. Más helyzet egy megrendelésre készülő reklámzene, és más egy belső indíttatásból megszülető saját mű.
Van kedvenc dalod a Belmondótól?
Kedvenc Belmondó-dala nincs: általában az válik éppen kedvenccé, amellyel aktuálisan foglalkozik, vagy amelyiket abban a pillanatban szívesen meghallgatná. Ez akár rövid időn belül is változhat.

És a videóklipekhez az ötletek azok honnan jönnek?
A videóklipek ötleteiről azt mondta, hogy ez mindig változó. Az elképzeléseket közösen beszélik meg, és azt keresik, mi illik az adott dalhoz. Úgy látja, hogy a videóklip szerepe mára jelentősen átalakult, ugyanakkor egy mozgóképes anyagba mindig lehet olyan új ötletet tenni, amely érdekessé teszi.
És kedvenc albumborítód esetleg van-e?
A magyar lemezborítók közül különösen szereti az LGT Bummm! című albumának borítóját, amely számára egy korai, meghatározó gyerekkori vizuális élmény. A Beatles lemezborítói közül is több közel áll hozzá, különösen a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band ikonikus borítója.

És a Belmondónak az albumborítói közül van kedvenced?
A Belmondó saját kiadványai közül elsőként a zenekar második albuma, a Hogy nézel rám? jut eszébe. A borítón az ő szeme látható közelről, amelyet zöldre változtattak. Nem azért szereti, mert a saját szeme szerepel rajta, hanem maga a vizuális ötlet tetszik neki. Azt is elmondta, hogy kedveli, amikor egy borító nem teljesen közvetlenül, hanem kissé áttételesebben kapcsolódik egy lemez vagy dal címéhez.

Amikor felléptek, van valamilyen egységes megjelenésetek, hogy mibe kell öltözni?
A színpadi megjelenésnél fontosnak tartja, hogy a zenekar ne úgy lépjen színpadra, mintha egyszerűen az utcáról érkezett volna, ugyanakkor a túlzottan megtervezett összhatást sem kedveli. Általában előre egyeztetik például, hogy a fekete, a fekete-fehér vagy valamelyik sötétebb szín domináljon, de nincs szigorú öltözködési szabályuk.
A logótokat, ahogy megalkottátok, honnan jött az ötlet hozzá?
A Belmondó logóját egy grafikus készítette. Több ötlet közül választották ki azt a változatot, amely végül megtetszett nekik.
És van saját grafikusotok?
Saját, állandó grafikusuk nincs, viszont vannak grafikus barátaik, akikkel kapcsolatban állnak.
Egy dolog érdekelne, bár az inkább magánéleti, hogyha az nem zavarna. Utánanéztem, hogy Los Angelesben töltöttél időt, és engem az érdekelne, hogy onnan, hogyhogy vissza akartál jönni?
Los Angeleshez egy különleges véletlenen keresztül vezetett az útja. 1996-ban a Nyers zenekarral játszott Budapesten, ahol egy Los Angeles-i társaság is jelen volt. A koncert után egy nő névjegykártyát adott neki, és arra biztatta, hogy keresse meg, ha egyszer Los Angelesben jár. Később derült ki számára, hogy a névjegyen szereplő CAA, vagyis a Creative Artists Agency az Egyesült Államok egyik jelentős művészeti ügynöksége. Végül kiutazott Los Angelesbe, felvette velük a kapcsolatot, és különböző zenei munkákat is kapott. Dolgozott például stúdiózenészként, és olyan feladatot is vállalt, amikor más zeneszerző ötleteit kellett hangszeresen megvalósítania.

Interjú: Benyhe Boróka
Fotó: Czinkóczi-Kiss Lili
A projekt szervezője: Deák Zsuzsanna grafikaoktató